A csoki évszázados, sőt, évezredes találmány.  A kakaófa termését már azelőtt felhasználták különféle gyógyító vagy élvezeti célokra, mielőtt a fehér ember kitalálhatta volna a kakaós kalácsot, a lúdlábtortát, vagy a Nutellát. Még sehol sem dühöngött a demokrácia, amikor az általunk civilizálatlan helyeknek nevezett kakaó-őshazában kakaó-vajjal védekeztek a lesülés ellen, ropogtatták, mint Pesten a szotyit, az aktuális törzsi versenyek mellé, vagy éppen gyógy keveréket készítettek belőle, hogy serkentsék az agy működését.

Mai világunkban ezrével találhatunk csokit bármelyik üzletben, és bármilyen formában. Gombóc Artúr legyen a talpán, aki az összes csokit meg tudja jegyezni.

Amikor Amerikából áthozták, nem is sejtette senki, hogy a kézműves cukrászatokból, ahol hamar átvették a különféle ősi recepteket, mi több, újabb kísérletek után finomabbnál finomabb csodák kerültek a pultokra, a csoki eljut a tömeggyártás sztrádájára, ahol még a kakaó nélküli csokit is nagy sikerrel fogják előállítani. És mivel mindenki számára elérhetővé vált ez az édesség, megfizethető lett és átlagos, ledegradálódott olyan hétköznapi tárggyá, mint a buszjegy, vagy a körömcsipesz. Pedig micsoda titkai vannak! Ha csak azt mondjuk: Belgium, akkor senkinek sem Kóhn bácsi jut az eszébe, aki, miután a nácik elfoglalták Antwerpent és a vallonokat jobbra, a flamandokat balra állították, ő pedig azt kérdezte: És hova álljanak a belgák? Hanem a belga bon-bon csodák, a mennyei ízek és a mesés illat.

Van Pesten egy házaspár, és egy műhely, ahol ajándékok készülnek. Ajándékok saját magunknak, ha nagyon el lennénk keseredve, esetleg ha más lenne elkeseredve, vagy akár ha boldogok vagyunk. Mert a Keserédes műhelyében a nemes alapanyagokon kívül minden egyes darab csoki szeretettel és kézzel készül. Ezért egyedi élmény, annak is, aki csinálja, és annak is, aki megeszi. Ez a kisfilm őket hivatott dícsérni.